Az MD különféle formákban jelenhet meg, amelyeket a tüneteik alapján különítünk el. A klasszikus krónikus forma rendszerint három és öt hónapos kor között jelentkezik és idegrendszeri elváltozásokkal jár, amely a madarak sántaságában nyilvánul meg. Egyes esetekben a szemeket is érintheti, aminek a következtében vakság alakul ki.

A hevenyebb formában fiatalabb madarak betegszenek meg (8 hetes kor után), és itt daganatok kialakulása figyelhető meg a beleken, a májban és az ivarmirigyeken. Az is elképzelhető, hogy a betegség már három-négy hetes korban megjelenik. Egyes esetekben a bőrelváltozás a betegségre utaló egyetlen klinikai jel. A megbetegedések aránya igen magas lehet és hosszabb időn keresztül fennmaradhat. A rendszeres vakcinázás következtében a fertőzött állományokban a veszteség akár néhány állattól 25-30%-ig terjedhet és részben akár a 60%-ot is elérheti.

Az MD ezenkívül immunszupressziót is okozhat, amelynek következtében megnő a más kórokú megbetegedések veszélye. A fertőzés nagyon fiatal jércéken következik be, és a tünetek csak jóval később jelentkeznek, rendszerint 12-30 hetes kor körül. Minél később fertőződnek meg a madarak, annál valószínűtlenebb, hogy a betegség klinikai tünetei kifejlődnének.

Az MD elleni védekezés lényege az igen szigorú higiéniás körülmények betartatása mellett (amellyel a vírussal való érintkezést lehet csökkenteni vagy megakadályozni) a naposcsibék oltása és az ellenálló állományok genetikai szelekciója. A betegség elleni küzdelemben három különböző típusú vakcina áll a tyúkok védelmére rendelkezésre: